Közel két hetet töltöttem egy közép-ázsiai országban, Kirgizisztánban 2023. elején, ahol lovas túrán vettem részt. Érdekes élmény volt egy nomád, állattartó, legeltető nép kultúrájába, hétköznapjaiba bepillantást nyerni. Ebben az országban a ló a hétköznapi élet része, és ennek pozitív hatása van az emberek gondolkodására, életvitelére is.

Tapasztalatom, hogy nagyon sokat tanulhatunk a lovaktól, az oldal neve is emiatt lett „Equine Wisdom”, ami a lovaktól tanulható bölcsességre utal. Kirgizisztánban ennek az élettapasztalatnak, bölcsességnek egy másik, sokkal kézzelfoghatóbb oldalával is megismerkedhettem: ezek a nomád, állattartó népek a kollektív tudatban őriznek sokmindent abból az ismeretből, amire a lovak és a velük töltött idő megtaníthatnak minket. A kirgizek nagy gondot fordítanak a hagyományőrzésre, ami által ez a tudás és ismeret nem csak a genetika révén, hanem tanulás útján is örökíthető, ami egy gyorsabb folyamat. Mi magyarok is nomád, legeltető nép voltunk a honfoglalás előtt, tehát valószínűleg a mi „vérünkben” is van valami ebből az ősi bölcsességből.

Bármerre járunk az országban, mindenfelé szabadon legelésző állatokkal találkozhatunk. Közlekedésre, teherhordásra, állatok terelésére is befogják a lovakat. Lovaskocsit ritkán láttunk, sokkal inkább jellemző, hogy a lovak hátára kötözik fel a szállítandó terheket, és ha kell, több lovat is befognak ilyen célra. Gyerekek is már egész kis koruktól fogva lovagolnak. Egyfajta nemzeti kincs a ló Kirgizisztánban. Vannak olyan eldugott helyek a hegyvidékkel övezett országban, ahová kizárólag lóháton tudunk eljutni.

A természetes életkörülmények, és az emberrel való szoros kapcsolat, egymásra utaltság révén az ember életformája összhangba kerül a lovak életvitelével. A majdnem két hét alatt, amit ebben a hegyvidéki országban töltöttem, saját magamon is észrevettem a változást. Talán leginkább abban, hogy megtanultam más szemmel nézni a dolgokra, másképp értékelni azt a rövid időt, ami egy emberi életút. Jobban kiemelkedtek ebből az igazán lényeges események és súlyponti elemek (pl. születés, halál, emberi kapcsolataink és azok minősége, barátságok, szerelmek, betegségek, amikből fölépültünk, lehetőségek, amiket elhalasztottunk és nem jönnek vissza újból, vagy olyanok, ahol elég bátrak voltunk hozzá, hogy meglépjünk egy változást). A civilizált ember gondolkodása annyira meg van terhelve mindenféle felesleges, de mégis szükségesnek ítélt dologgal, hogy ritkán nyílik alkalmunk tisztán látni és ezeket a súlyponti tényezőket az életünkben jobban szemügyre venni és értékelni.

Szerencsére itt vannak nekünk a lovak, és emlékeztetnek, ha kell.